A kullancs biológiája

 

Ixodidae) közé tartozó, sokfelé elterjedt és az embert is gyakran megtámadó, ricinusmag alakú közönséges kullancs (Ixodes ricinus), amely vérszívóként elsősorban tavasszal és kora nyáron, kisebb mértékben pedig ősszel támad. A közönséges kullancs nőstényeinek megtermékenyülése rendszerint vérszívás közben a gazdaállaton történik.

 

          

 

A talajra lehullott nőstény ezután 20-40 nap alatt mintegy 2 000 – 4 000 petét rak le. A kis lárvák a hőmérséklettől és a páratartalomtól függően 15 naptól kezdődően több hónapos időtartam után kelnek ki. A lárvák alkalmas gazdaszervezethez jutva 3-5 napig szívnak vért, majd a talajra esnek és néhány hét elteltével nimfává vedlenek. A nimfák ivarszervei még nem fejlődtek ki, egy újabb gazdán történt néhány napos vérszívást követően a talajra hullva újból vedlenek és elérik az ivarérett állapotot. A nőstény és hím ezután egy újabb gazdaállaton, főként emlősfajon (vagy esetleg az emberen) ismét vért szív, majd – ha megtörtént a megtermékenyítés – a talajra hullik. A hím rövidesen elpusztul, a nőstény csak a peterakás után. A közönséges kullancs teljes fejlődési ciklusa még kedvező körülmények között is legalább másfél év.

 

A kullancs 1-4 mm nagyságú, lapos, tojásdad alakú, vérrel teleszívott állapotában akár babszem nagyságúra megduzzadó pókidomú. Kifejléssel fejlődik. A lárvának három, az ezt követően kialakuló sajátos formának, az ún. nimfának és az imágónak négy-négy pár lába van.

A kullancs az aljnövényzeten (fűszálakon), a bokrok és fák levelein – legfeljebb 1,5 méter magasságban – hátsó lábaival megkapaszkodva, lógva várja a táplálkozási lehetőségeket.

 

     

             A kullancs képekben