Miután a sík- és dombvidéken is egyaránt előforduló güzüegér előszeretettel húzódik be a mezőről, vagy szántóföldekről az emberi lakásokba, gazdasági épületekbe, ezért a nagyközönség ezt az alfajt nevezi nálunk háziegérnek.

A „güzüegér” teste 6-8 cm hosszú. Farka pikkelyes, gyűrűzött és testhosszánál valamelyest rövidebb. Fülei feltűnően nagyok. Színe, vagy feketésszürke, vagy barnásszürke, a hasánál fehéres.

A „güzüegér” évente 4-6-szor kölykezik, ivadékai száma egy-egy alkalommal 4-6, és két hónap alatt ivaréretté fejlődik.

Nemcsak épületeken belül, de szabadban is megél. Faluhelyen az egerek nagy része tavasszal kiköltözik a szabadba, ősszel azonban visszatér az épületbe. Szabadban földlyukakban, kazlak között, stb. fészkel, épületen belül viszont padlólyukakban, falba fúrt lyukakban, vagy zsákok, papírok, göngyölegek, hosszabb időn át nem bolygatott élelmiszerek, lomok stb. között. Fészkét összerágott ronggyal, papírral, szalmával béleli ki. Számára kedvező körülmények megléte esetén a fészkétől nem jár el messzire, mozgás köre mindössze néhány méter. A lakásokba belopakodhat, nem ritkán azonban ládákkal, göngyölegekkel stb. hurcolják be.

A házi egér mindenevő, bármely tápláléknak alkalmas növényi és állati eredetű anyagot elfogyaszt. Napi táplálékszükséglete 5-10 gramm. Folyadékigénye csekély.

Főleg éjjel tevékenyek és általában csak teljes csendben. Gyorsan szaladnak, egyensúlyozó érzékük, mászó- és kúszóképességük kiváló, remekül ugranak és jól úsznak.

Rendkívül kíváncsiak, ami gyakran a vesztüket okozza. A zavartalan fészkelés fontos számukra, bolygatásra, állandó zaklatásra fejlődésük, szaporodásuk leáll és az ilyen helyekről gyakran elmenekülnek.

Alkalmazkodóképességükre jellemző, hogy nagy hidegben (pl. hűtőházban) is tartósan meg tudnak telepedni.