Erre utal az is, hogy hogy állandóan a víz felszínén, vagy csak kis vízmélységben, légcsövüket a víz felszínén tartva (a mocsári szúnyog kivételével), az oxigént nem a vízből, hanem a légköri levegőből nyerik. A víz oxigéntartalma a lárvákra alig van hatással. A lárvák fejlődésére a víz fizikai jellemzői közül a hőmérsékletnek van döntő szerepe, 16-20 °C között kb. egy hónap, 25 °C-on két hét. A hőmérsékleti határok az egyes fajokra jellemzőek. Alacsony hőmérsékleten a fejlődés lelassul, vagy leáll, magasabb hőmérsékleten viszont a lárvák halandósága növekszik. A víz befagyását még a lárvaállapotban telelő fajok sem tűrik, ezért a fagy elől az iszap mélyébe ássák magukat. A szél, a hullámzás a lárvákat elpusztítja, a tenyészőhely idő előtti kiszáradása pedig a legtöbb lárva számára végzetes. Táplálékukat a vízben élő egysejtű szervezetekből és szerves törmelékből szűréssel szerzik meg. A bábállapot 3-4 napig tart. A víznél könnyebb báb a felszínen úszik. A hím szúnyog szájszerve a bőr átszúrására alkalmatlan, ezért csak növényi nedvekkel táplálkozik. Vért kizárólag a nőstény szúnyogok szívnak, de a kikelt imágók még nem táplálkoznak, mert kellően meg nem szilárdult szájszerveikkel a bőrt nem képesek átszúrni. Legmohóbban a 3-4 napos nőstény támad. Megszokott gazdáját, szagát és hőmérsékletét érzékelve, optikai és kémiai érzékszervei segítségével találja meg. Az éhes nőstény a szúrásra legalkalmasabb felület kiválasztása céljából az ember, vagy az állat bőrét gondosan végigtapogatja, majd a bőrfelszín alatt húzódó eret megkeresve szívókáját az arra alkalmas helyen szúrja be. Átlagos élettartamuk alig több egy hétnél.