A pók biológiája
Méretük változó, hazánkban általában az 1-20 mm nagyságú fajok fordulnak elő. Négy pár lábuk és 6-8 szemük van.
Jellegzetes tulajdonságuk, hogy a testük végén levő szövőmirigyekkel hálókat készítenek. A mirigyet elhagyó, bonyolult fehérjéből álló váladék a levegőn megszilárdul és húzás közben rendkívül rugalmas fonallá alakul. Ez közlekedésükre is szolgál, magasabb szintről történő leereszkedésre, veszély esetén pedig visszamászásra. Ugrás közben és egyéb helyzetben is a fonal jelenti a biztonságot. A pókok fonalait népi nyelven „ökörnyálnak” is nevezik. A fonalak különleges közlekedési
módnak tekinthetők, mivel ezekkel a pókok sok kilométer távolságra a szél segítségével eljuthatnak. Egyes fajok elterjedésében ennek nyilvánvalóan nagy a szerepe. A nőstények a lerakott petéket a fonálból készített szövedékbe burkolják. A kikelő egyedek a fajtól függő fejlődési idő alatt alakulnak át ivarérett példányokká. Érdekességük, hogy néhány faj hímje a párosodás után elpusztul, néha pedig a nőstény falja fel a hímet párzás után. Élettartamuk általában 1-2 év. Hálójukban, vagy rejtekhelyükön (pl. repedésekben, lyukakban, csövekben) élnek és onnan indulnak vadászatra. Kizárólag ragadozó életmódot folytatnak, általában nem válogatósak, többségük rovarokat fogyaszt.
A pók képekben
