A patkányirtás
A patkányok a Föld legsikeresebb gerinces állatai közé tartoznak. Titkuk nem csak szaporaságukban rejlik. Az állatok különösen ügyesek, ha alagutat kell fúrni, vagy be kell rágniuk magukat valahová. És ha egyszer elszaporodnak, komoly károkat tudnak okozni a környezetünkben. Kiirtásukhoz a leghatékonyabb rágcsálóirtószereket kell alkalmazni, hogy a megfelelő eredményt elérjük. Ha pedig kinövi a mikrokörnyezetét, akkor bátran az ember közelében is megjelenik.
Bejárják a kerteket, melléképületeket, és felfúrnak az emeletes házak pincéjéből, az emeletekre.
A patkányok közegészségügyi jelentősége:
Az ember, a XIX. század végén - amikor nyilvánvalóvá vált a patkányok szerepe a pestis terjesztésében - kezdte csak e kártevőket egyik legveszedelmesebb ellenségének tekinteni. A patkányirtó szerek, valamint a pestist terjesztő trópusi patkánybolha irtásánál nélkülözhetetlen rovarirtó szerek és a korszerűsített irtási programok kiterjedt alkalmazásával az 1940-es évekre nagymértékben sikerült visszaszorítani a pestist. Ennek ellenére a "fekete halál" még ma is őshonos Ázsia és Afrika egyes országaiban.
A patkányok a rettegett pestisen túlmenően számos más betegség és parazita hordozói, illetve terjesztői lehetnek. Ezek közül figyelemre méltó a patkányok által terjesztett tífusz, amit szintén a trópusi patkánybolha (Xenopsylla cheopis) közvetít az emberre. A patkányharapásos láz (Sodo-ku) főleg csecsemőknél, gyermekeknél okoz problémát. A trópusokon élő patkányoknál ezen kívül a kolera és a vírusos eredetű Lassa láz terjesztésében van szerepük.
Magyarországon a patkányok fertőző és parazitás betegségterjesztő szerepe különösen a leptospirosis, salmonellosis, trichinellosis és a veszettség esetében lehet számottevő.
A patkányok gazdasági kártétele:
Az ember, a XIX. század végén - amikor nyilvánvalóvá vált a patkányok szerepe a pestis terjesztésében - kezdte csak e kártevőket egyik legveszedelmesebb ellenségének tekinteni. A patkányirtó szerek, valamint a pestist terjesztő trópusi patkánybolha irtásánál nélkülözhetetlen rovarirtó szerek és a korszerűsített irtási programok kiterjedt alkalmazásával az 1940-es évekre nagymértékben sikerült visszaszorítani a pestist. Ennek ellenére a "fekete halál" még ma is őshonos Ázsia és Afrika egyes országaiban.
A patkányok a rettegett pestisen túlmenően számos más betegség és parazita hordozói, illetve terjesztői lehetnek. Ezek közül figyelemre méltó a patkányok által terjesztett tífusz, amit szintén a trópusi patkánybolha (Xenopsylla cheopis) közvetít az emberre. A patkányharapásos láz (Sodo-ku) főleg csecsemőknél, gyermekeknél okoz problémát. A trópusokon élő patkányoknál ezen kívül a kolera és a vírusos eredetű Lassa láz terjesztésében van szerepük.
Magyarországon a patkányok fertőző és parazitás betegségterjesztő szerepe különösen a leptospirosis, salmonellosis, trichinellosis és a veszettség esetében lehet számottevő.
A korszerű patkányirtás:
A patkányok elpusztítására rágcsálóirtószereket (rodenticideket) alkalmazunk gyomorméregként, mérgezett csalétek formájában. A rágcsálóirtószerek véralvadásgátlókat tartalmaznak.
Az általunk alkalmazott ún. második generációs hatóanyagok már egy alkalommal történő elfogyasztásuk után is megfelelő ölőhatást biztosítanak (egyszeri fogyasztású, korszerű vegyületek). Az antikoaguláns irtószerek hatásukat több nap után és fokozatosan fejtik ki, így nem keltenek gyanút az állatokban, a rágcsálók általában a rejtekhelyükön pusztulnak el, így az elhullott példányok nem láthatók.
A rágcsálóirtószerek többféle formulációban kerülnek előállításra, esetleges mérgezéskor fajlagos ellenszer (K1 vitamin Konakion inj.) áll rendelkezésre, és a humán toxikológiai veszélyüket a csalétekhez kevert keserű anyag (Bitrex) jelentős mértékben csökkenti.
A rágcsálóirtószereket szerelvényekben helyezzük ki, annak érdekében, hogy az illetéktelenek és a háziállatok közvetlenül nem tudjanak találkozni a kihelyezett irtószerrel.
Patkányok képekben
